köszön
köszön ige -t, -jön
1. tárgyas Köszön vkinek vmit: háláját nyilvánítja vkinek vmiért. Köszönöm a ® fáradságát; köszöni vkinek a fáradozásait, a figyelmességét, a szívességét. Köszönöm, hogy eljöttél. Köszönöm, hogy gondoltál rám. Köszönöm, köszönöm felséged kegyelmét. (Arany János) Istenem, … Köszönöm neked az első sírást, Köszönöm tört szívű édesanyámat. (Ady Endre) || a. (tárgyas igealak tárgy nélkül) Köszönöm, köszönjük: <udvariassági kifejezésekben vki küldeményének, szívességének, jókívánságának, érdeklődésének, ajánlatának nyugtázására elismerésére elhalványult jelentéssel>. Leveledet megkaptam, köszönöm. [Add ide, légy szíves, a könyvet! – Tessék.] – Köszönöm. [Végy még a süteményből!] – Köszönöm. [Iszol még egy kis kávét?] – Köszönöm, nem kérek. [Boldog ünnepeket kívánok.] – Köszönöm, viszont. [Hogy vagy?] – Köszönöm, jól. Hogy van odahaza a kedves famíliája kegyelmednek? … – Köszönöm kérdését, mind egészségesek. (Jókai Mór) || b. (tárgyas igealak tárgy nélkül) Köszönöm, köszönjük: <a tagadás, elutasítás udvarias kifejezésére, vmely gesztus kíséretében>. [Friss virágot tessék venni!] – Köszönöm (, nem kérek). || c. tárgyas (csak első személyben) (gúnyos) Köszön vmit: semmiképpen sem kíván vmit, nem kér vmiből. Köszönöm én az ilyen szívességet, vendéglátást! Köszönöm én az olyan barátságos beszélgetést … (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas (ritka) Vkinek v. vminek tulajdonít vmit. Ha valaha célhoz bir jutni ez ének, Köszöni [a költő] e forrás csuda hévvizének. (Arany János) Köszönje a szenteknek, hogy meg nem ütötte … a bokáját. (Jókai Mór) || a. Köszönhet vkinek v. vminek vmit: méltányos, igazságos, helyes, ha vmit ennek v. annak a személynek v. dolognak tulajdonít. Jó ® csillagának köszönhet vmit. Neki köszönheti életét. Annak köszönheti életét, hogy … Országunk felemelkedését a magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség hősies munkájának köszönhetjük. Életét annak köszönhette, hogy az önfenntartás ösztönével a vele együtt zuhanó karfába kapaszkodott. (Kosztolányi Dezső) A sakkirodalom négy szakkönyvet … köszönhet neki. (Karinthy Frigyes) Valamikor, … igen mutatós legény volt, talán ennek köszönheti, hogy neki van a legszebb felesége a faluban. (Nagy Lajos) || b. tárgyas (finomkodó) Minek köszönhetem a szerencsét?: miért jött el, miért látogatott meg, mi hozta ide? Voltaképpen micsoda ügynek köszönhetem azt a szerencsét, hogy meglátogatott? (Gárdonyi Géza)
3. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) Köszön vkinek: <vkivel való találkozáskor v. búcsúzáskor> az illetőt udvarias mozdulattal v. szóval üdvözli. ® Előre köszön vkinek; főbólintással köszön; kalapját megemelve köszön. Nagyot köszönt neki. Fejéről lekapta a kalapot. Köszönt … illedelmesen. (Kosztolányi Dezső) Eszébe jutott, hogy már ötre jár az idő, felállott, köszönt s gyorsan elment. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan Vhova, kül. vki felé köszön: vmely irányban, vki felé fordulva az illető(ke)t udvarias mozdulattal v. szóval üdvözli. Vö.: odaköszön. Feléjük köszönt. Ne csak oda köszönj, hanem ide is! || b. tárgyatlan Vkire köszön: hangos üdvözléssel megszólít vkit. Vö.: ráköszön. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk köszön. Hátulról rájuk köszönt egy erős bariton hang. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: átköszön; beköszön; elköszön; leköszön; megköszön; odaköszön; ráköszön; visszaköszön.
köszönetlen.
