könnyezik
könnyezik [e] tárgyatlan ige -ek, -el [ë, ë]; -tem, -ett [e, ë]; -nék, -nél, -ne [e]; -zen [ë], (választékos) könnyez
1. <Személy v. (ritka) szem> könnyeket hullat. Az anya könnyezett, mikor elvált a fiától. Hosszu hallgatás lőn. A király könnyezett. (Arany János) Sokat könnyeztek e szegény szemek. (Juhász Gyula) A kis kölyök, ki voltam, ma is él | s a felnőttet a bánat fojtogatja; | de nem könnyezik, egy dalt zöngicsél. (József Attila)
2. Vkinek könnyezik a szeme: <erős fény, füst, gáz, vegyi anyag, beleesett idegen testecske hatására, megerőltetés v. gyulladás következtében> könny szivárog belőle. Nem tudok olvasni, mert könnyezik a szemem.
könnyezés; könnyezetlen; könnyező.
