könnyes
könnyes [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan, amin könny látszik, v. ami könnytől nedves. Könnyes szem; könnyes arc, párna, zsebkendő. Vitte Toldit a ló … | Bence könyes szemmel ballagott utána; Fájt, hogy búcsút sem vett tőle kis gazdája. (Arany János) A sötét szoba sarkában zokog | egy tehetetlen, guggoló gyerek | … Könnyes, mint könnyes a szem ürege. (József Attila) || a. (átvitt értelemben) Könnyes tekintet: olyan t., amely könnyeken hatol át, könnytől fátyolos. Könnyes tekéntettel törölte ki | nevemet az Élet könyvéből. (Katona József)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Nagyfokú érzelmi ellágyulásra, könnyekig való megindultságra valló, ezt kifejező <állapot, jelenség>. Könnyes hang, meghatottság. A fákon végiglengő reszketésre | ugy nézhetnék, … mint aki hitetlen állva nézve | egy vak rajongó gyülekezetet, | valami különös felekezetnek | rejtelmes, könnyes szertartásait. (Babits Mihály)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan <tárgy, anyag, dolog>, amelyen párának könnyszerű lecsapódása v. ehhez hasonló nedvesség észlelhető, tapasztalható. Eszembe jut nagyapa arca, holtan, | egy viola, egy fény a könnyes égen. (Kosztolányi Dezső) A sötét szoba sarkában zokog | egy tehetetlen, guggoló gyerek … Könnyes, miként a kő alatt a föld. | Könnyes, miként az ablak üvege. (József Attila)
