kivégez
kivégez tárgyas ige
1. Vkit kivégez: vkin halálos ítéletet hajt végre. Golyóval, tarkólövéssel kivégez vkit. || a. (régies, költői) Vkit megöl(et). Még nem tudom, mint végezzem ki őt; De azt tudom, hogy sorsa szörnyü lesz. (Vörösmarty Mihály) De négyünk közt maradjon eskű alatt titok, | Hogy Etelét galádul végzé ki orgyilok. (Arany János)
2. (átvitt értelemben) Kivégez vkit: elveszi vkinek az erkölcsi, társadalmi hitelét. Tehetetlenül ült a nagy fotelben … Ennyi az ember? Ennyi az élet? Ilyen hamar ki lehet végezni valakit … (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Nagyon szigorú bírálattal illet, lepocskondiáz. Első darabját a kritika irgalmatlanul kivégezte.
3. (ritka, bizalmas, tréfás) Vmit kivégez: teljesen elvégzi a vele kapcsolatos munkát v. foglalkozást; vmit bevégez, befejez, úgyhogy semmi teendő nem marad hátra belőle; végez vmivel. Kivégeztük az ebédet. A mosogatni való edényeket hamar kivégzi. Ezt a könyvet is kivégeztem. || a. (ritka, bizalmas, tréfás) <Vmely feladatot> megold. Ezt a kérdést kivégezte.
kivégezhető; kivégeztet; kivégzett.
