kisasszony
kisasszony [s-a] főnév
1. (régies) Úri családból származó hajadon leány. ® Agg kisasszony. Kisasszonyunk vívódik Tegnap óta a halállal. (Kisfaludy Sándor) Engedje meg házához járnom, engedje kisasszonyát megismernem. (Jókai Mór) [Az] önkéntes … hamar észrevette a konyhán sürgő-forgó úri kisasszonyt. (Mikszáth Kálmán) || a. (régies) <Ennek megszólítása, címe férfi v. alacsonyabbnak tartott társadalmi osztályba tartozó nő részéről.> Mária, Olga kisasszony. Ezt a krumplit megkóstolhatja, Vilma kisasszony, egészen kedvem szerint van elkészítve. (Krúdy Gyula) || b. (1945 előtt) <Falusi emberek szempontjából tekintve> városi légkörben felnőtt, urasan, divatosan öltözködő leány. A Hallgató-lányok gyerekei egészen modernek, a lányok pesti kisasszonyoknak öltöznek. (Móricz Zsigmond) || c. (népies, rosszalló) Kül. munkás v. paraszt, esetleg kispolgári származású, de osztályából kiszakadt, úrhatnám, gőgös, puccos leány. De nagy kisasszony lett belőled! Szőke Panni henyélve ül, Mégis cifra, majd elrepül; Apja földje és tinója Mind fölment már viganóra. | De az apja még se bánja, Mert kisasszony a leánya. (Arany János)
2. (1945 előtt) <Felnőtt hajadon leány udvarias megszólítása, címzése.> ® Nagyságos kisasszony. Szabad a karját, kisasszony? Nagy Mária kisasszonynak. || a. (rendsz. jelzővel) (1945 előtt) A jelzőben megjelölt foglalkozást folytató nő, főleg leány. Manikűrös, postás, tanító, telefonos kisasszony. || b. (1945 előtt) Az odaértett jelzőben gondolt foglalkozást folytató nő, főleg gépírónő v. nevelőnő. [Közéleti kitűnőség.] Évente elmegy tíz-húsz temetésre | s harminc bankettre. Részvétlevelet, | üdvözlő sürgönyt diktál gyorsírásba | kisasszonyának. (Kosztolányi Dezső) Az öreg tiszteletes feleségének, Isaák Erzsébetnek korai halála után újra megházasodott, … úri háznál volt kisasszony, akit elvett. (Móricz Zsigmond)
3. (tájszó, 1945 előtt) <A családban levő fiatalabb asszony, rendsz. a cselédséghez való viszonyában, szemben a nagyasszonnyal, megszólításként is.> Kisasszonyom mondta. Kisasszonyom mindig kedves volt hozzám.
4. (tájszó, bizalmas, tréfás) <Fiatal nőstény állat korának jelzésére.> Voltam egy nagyobb városban, ahol a tyúkot akkor eszik meg, mikor még kisasszony. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): angolkisasszony; házikisasszony; irodakisasszony; királykisasszony; papkisasszony; próbakisasszony; vénkisasszony.
kisasszonyi; kisasszonyka; kisasszonyos; kisasszonyoz.
