ken
ken [e] tárgyas ige -t, -jen [ë]
1. <Lágy anyagot> kezével v. alkalmas eszközzel vékony rétegben úgy tesz rá vmire, hogy hozzátapadjon. Vö.: odaken (1). Vajat, mézet ken a kenyérre; krémet ken az arcára. Ne oda kend a kenőcsöt, hanem a sebre! A kis isten A mézet ujja végén | Lillámnak ajjakára Kené. (Csokonai Vitéz Mihály) Idegesen kente álmatlanságtól vörös szemére a púdert. (Babits Mihály)
2. <Lágy v. folyékony anyaggal> vékony rétegben szokásszerűen v. folyamatosan bevon vmit, s azt rajta dörzsöli, hogy ezáltal szebbé v. ellenállóbbá tegye. Krémmel keni a kezét; olajjal keni a haját; cipőkrémmel keni a cipőjét. Vett az már be orvosságot, … kenőccsel kenték, ecettel dörzsölték, … hiába. (Nagy Lajos) || a. <Kenyeret, zsemlét, kiflit stb. kenőcsszerű élelmiszerrel, rendsz. vajjal, zsírral, lekvárral> éppen akkor bevon, hogy ízesebbé, táplálóbbá tegye. Egy szelet kenyeret ken. Kettészelt három zsemlyét, vajjal kente, szalámival, uborkaszeletkékkel bélelte. (Kosztolányi Dezső) || b. (bizalmas, rosszalló) Keni magát: rendszeresen, feltűnően festi az arcát.
3. <Szerkezetet, gépet, ill. ezen vmely mozgó alkatrészt zsíros v. olajos anyaggal> rendszeresen v. folyamatosan síkosabbá tesz, hogy simábban mozogjon, jobban működjék. Kocsikenőccsel kenik a kereket. Zsírral kente az ajtót, hogy ne nyikorogjon.
4. (népies) Töröl. Vö.: odaken (1). Kezét a tiszta ruhához kente. Ne oda kend a kést, hanem a törlőbe.
5. (népies, régies) <Személyt v. testrészt> nyomogat, dögönyöz, masszíroz. Egyszer-kétszer őt is „kente”, mikor csömör volt a tagjában. (Móricz Zsigmond)
6. (átvitt értelemben, bizalmas) A falhoz v. a földhöz ken vkit: a falhoz v. a földhöz vágja. Műbirkózók léptek fel Pesten … Lurich, Aberg, Cyklop és a többi világhíresek könnyedén földhöz kenték a magyart. (Nagy Lajos)
7. (átvitt értelemben, bizalmas) <Rossz cselekedetet> maga helyett másra hárít; vkire ráfog. Vö.: ráken. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk ken vmit. Vkire ken vmit. Másra keni hibáját. Egy ilyen testvérre annyi roszat kenni, Ki csupán magától ennyire birt menni! … (Arany János) Jól esett a maga vétkét a rablókra kennie. (Jókai Mór) Nézd csak, ő ette meg, oszt még ránk kenné! – kiabált Tök Marci. (Móricz Zsigmond)
8. (ritka, elavult) Vmivé ken vkit: vmivé avat. Királlyá kenték.
9. (bizalmas) Ken vkit v. keni (vkinek) a kezét, markát, tenyerét: sorozatosan megveszteget vkit. Szulyovszkynak, ki jól kené a directort, még gyertya is volt engedve. (Kazinczy Ferenc)
Szólás(ok): ld. kenyér, kerék.
Igekötős igék: beken; elken; felken; kiken; körülken; leken; megken; odaken; összeken; ráken; szétken; végigken.
