küzdő
küzdő melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami küzd. Küzdő ellenfelek, harcosok, katonák; egymással küzdő irányzatok. A sors borongva néz el A küzdő hon felett. (Vörösmarty Mihály) || a. A küzdelemmel kapcs., arra vonatk. Küzdő szellem: kitartó, a nehézségekkel dacoló sz.
II. főnév -t, -je [e] (ritka) Küzdő személy, rendsz. versenyen induló, a versenyben részt vevő sportoló. A küzdők a porondra léptek. Meghunyászkodtak a küzdők, Mint a marakodó ebek. (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): küzdőkedv; küzdőkészség; küzdőporond; küzdőtárs.
küzdői.
