küzdés
küzdés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. (választékos) Általában a küzd igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a tény, hogy vki, vmi küzd; küzdelem, harc. A boldogulásért való küzdés. Csupa küzdés az élet. Még van benne erő a küzdéshez. Előtted a küzdés, előtted a pálya, Az erőtlen csügged, az erős megállja. (Arany János) Az élet küzdelem, S az ember célja a küzdés maga. (Madách Imre)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Fegyveres küzdelem, harc. Solymosi fölfelé sietett ez alatt, … Fenn a tompa küzdés folyvást hallatott [= hallatszott] még. (Arany János) Látszott a küzdés életre-halálra, mindenütt. (Tolnai Lajos)
küzdési.
