küzd
küzd tárgyatlan ige -ött, -jön; -eni [e], (régies) küzdik (választékos)
1. Viaskodik, rendsz. fegyverrel a kezében harcol. Bátran, halálmegvető bátorsággal, elkeseredetten, elszántan, kétségbeesetten, kitartóan, lankadatlanul, szívósan, ügyesen, vitézül küzd; ember ember ellen küzd; az első ® sorokban küzd; a fronton küzd; küzdött a vadállattal. Sokáig küzdött vele, míg legyűrte. Hősiesen küzdöttek a túlerő ellen. Szóláshasonlat(ok): küzd, mint az ® oroszlán. Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel. (Kölcsey Ferenc) Mert régi erkölcs, spártai férfikar Küzdött s vezérlett fergetegid között. (Berzsenyi Dániel) Itt küzdtenek honért a hős | Árpádnak hadai. (Vörösmarty Mihály)
2. (sport) Versenyez, mérkőzik vkivel. Kitartón v. nagy kitartással, lelkesen, teljes erővel küzd. A bajnoki címért a legjobb csapatok küzdenek. || a. (sport) Lelkes odaadással, teljes erőfeszítéssel, szívvel-lélekkel igyekszik eredményt elérni, győzni. Hogy küzd ez a fiú! A csapat nem küzdött eléggé.
3. Mindenképpen azon igyekszik, hogy más(ok) ellenében, más(ok) legyőzésével vmely kedvező lehetőséget, előnyt magának szerezzen meg, sikert érjen el. Öten küzdenek az állásért. Hét párt küzdött a mandátumokért. || a. Vmely cél elérésére, vminek megvalósítására v. megakadályozására kitartó erőfeszítéseket tesz, szívós tevékenységet folytat; harcol. Küzd vmiért v. vmi ellen; küzd a békéért a jobb jövőért, a szabadságért; ® fantomok, ellen küzd; küzd a háború és a zsarnokság ellen; vkivel egy ® sorban küzd. Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. (Vörösmarty Mihály) Mondottam, ember: küzdj, és bízva bízzál! (Madách Imre) Küzdtünk híven a forradalomért. (József Attila) || b. Küzd vki (vmi) vmivel: vmely nehézséggel, veszéllyel, kellemetlenséggel szembekerülve, azt legyőzni v. elkerülni igyekszik. Bajokkal, gondokkal küzd; az éhhalállal küzd: már-már éhenhal; a halállal küzd: haldoklik; (állandó) ® időzavarral küzd. A tőkés rendszer folytonos válságokkal küzd. Az üzem munkaerő-hiánnyal küzd. Télen a szervezet vitaminhiánnyal küzd. Vad Óceánnak mély hullámain | Vergődöm én, és küzdöm a szelekkel. (Kölcsey Ferenc) Időrövidséggel, a kezdet nehézségeivel s e szokatlan eszme újdonságával kellett küzdeni. (Kossuth Lajos) || c. (-t ragos mértékhatározóval is) Küszködik (1a). Sokat kellett életében küzdenie. Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen ő árnyék alatt! (Petőfi Sándor) Az én apám dolgozik és küzd. (Ady Endre)
4. (átvitt értelemben) Belső, lelki harcot, küzdelmet vív (önmagával); nehezen tud határozni, dönteni vmiben; viaskodik, küszködik (önmagával). Küzd magával. Indulataival, meghatottságával, szenvedélyével küzd; ® könnyekkel v. könnyeivel. Küzdenie kellett magával, hogy önuralmát megőrizze. Küzdöttem magammal, hogy ne adjam-é elő a valót. (Tolnai Lajos)
5. (átvitt értelemben) <Természeti, társadalmi jelenség> vmely vele ellentétes erővel szemben érvényesülni, felülkerekedni igyekszik. A nap küzd a köddel. Az irodalomban két irány küzd egymással.
Igekötős igék: átküzd; felküzd; kiküzd; leküzd; megküzd; végigküzd.
