kúszik
kúszik tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; kússzon, (elavult) kúsz
1. (állattan) <Állat> testével földhöz, fatörzshöz stb. lapulva, rendsz. hajlított végtagjaival kapaszkodva mozog, ill. mászik. A harkály fürgén kúszik a fán. A róka a tyúkól felé kúszott. Április, oh Április, | … Némely ingó és rügyes Ág végére már Küldöd: kússzék az ügyes Katicabogár, Mint árbócra egy … Fürge lábú … Kis matrózfiú. (Tóth Árpád)
2. <Ember> a talajhoz, ill. falhoz, fatörzshöz stb. lapulva kézzel-lábbal kapaszkodva, rendsz. zajtalanul, lassan, csúszva halad. Előre, hátrafelé, lélegzetvisszafojtva kúszik. A katonák kúszva közelítették meg az ellenséget. Most sebesen kúsztam, föl, a téglahalom tetejére | és bekukucskáltam tüstént a palánk repedésén. (Kosztolányi Dezső)
3. (növénytan) Vmire kúszik: <növény> indáival, kacsaival vmire, vhova felkapaszkodik. A bab, a karóra, a vadszőlő a kerítésre, a repkény a fatörzsre kúszik. || a. (növénytan) <Növény> indáival terjeszkedik. A dinnye, a földiszeder, a tök messzire kúszik. || b. (ritka, növénytan) <Növény> indáival, kacsaival kapaszkodva nő.
Igekötős igék: átkúszik; felkúszik; lekúszik; odakúszik; végigkúszik; visszakúszik.
