kusza
kusza melléknév kuszán, kuszább (kissé választékos)
1. Olyan <rendsz. szálas v. kisebb részekből álló anyag>, amelynek részei laza összevisszaságban vannak, egymást keresztezik, egymásba gabalyodnak; összevissza gabalyodott, kevert. Kusza bajusz, bokor, növényzet; kusza rendetlenség; kuszán áll a haja. Szétszórt sárga haja kuszán röpködte körül dühtől eltorzult arcát. (Mikszáth Kálmán) || a. Összevissza húzott, egymásba gabalyodó vonalakból álló, zavaros <írás, rajz>. Milyen reszketeg, kusza betűk! (Mikszáth Kálmán) A … három lapon az édesanyja kusza sorai … (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Olyan <tudattartalom, tevékenység, szellemi alkotás>, amelynek elemei, részei közt nincs rend, összefüggés, belső logika; zavaros. Kusza beszéd, emlékek, érzések, fejtegetés, gondolatok; kusza mű, regény, terv. Apjára vonatkozó emlékei kuszán voltak összehányva a fejében. (Mikszáth Kálmán) Az ábránd egyre fantasztikusabb S egyszerre fölrémlik, mily kusza s dőre. (Tóth Árpád) || a. (ritka) Ilyen lelkiállapotra valló, ebből eredő; zavaros. A férj kipirult arccal, kusza tekintettel jött haza. (Tolnai Lajos)
