kuruc
kuruc főnév és melléknév
I. főnév -ot, -a
1. (történettudomány) Thököly, ill. Rákóczi seregében szolgáló, szabadságharcában részt vevő katona. Bujdosó, gyalogos kuruc; a kurucok taktikája; a kurucok vezére. Csak vén kurucoknak keserű az élet, Otthon cifrálkodnak gyönge fehérnépek. (Ady Endre) || a. (történettudomány) Általában az a személy, aki Thököly, ill. Rákóczi oldalán állott. A kurucok és a labancok. || b. (ritka, történettudomány) Dózsa György keresztes vitézei közül egy. Rövid idő múlva negyvenezer kuruc volt a pesti táborban, a veres kereszt vállukon szólott a tűzről, mellyel égtek a hitetlenek ellen vezettetni. (Szalay László)
2. (régies) A függetlenségi, Habsburg-ellenes, ellenzéki politika híve, harcosa. Dacos, kemény, makacs, nyakas kuruc.
3. (átvitt értelemben, ritka) Véleményéhez harcias, dühös, makacssággal ragaszkodó személy. Konok kuruc az, nem lehet lebeszélni. Kuruc anyja volt Bodónak: zivataros természetű. (Gárdonyi Géza)
4. (bizalmas, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Prostituált, kurva.
II. melléknév -abb
1. (történettudomány) A kurucokhoz (1) tartozó, velük kapcs., rájuk jellemző. Kuruc hadsereg, tábor, vezér; kuruc korszak, világ: Thököly és Rákóczi szabadságharcainak kora, a XVII. század utolsó harmada és a XVIII. század első évtizede; kuruc költészet: az a nagyrészt népi eredetű költészet, amely a Thököly–Rákóczi-féle szabadságharcok idején keletkezett, s főleg ezek eseményeivel, szereplőivel kapcs.; kuruc–labanc háború; kuruc vitéz. A tükörrel szemben függő kuruc generális kezében megmozdulni látszott a súlyos buzogány. (Mikszáth Kálmán) Addig pedig, testvér, amíg álljuk, álljuk, Kuruc életünket megállván csináljuk. (Ady Endre)
2. (régies) Olyan, aki elveiben, magatartásában kuruc (I. 2). Kuruc politikus. A … kastélyról csak annyi tudomása volt a lovagnak, hogy abban valami mogorva kuruc táblabíró lakik. (Jókai Mór) Nemzeti ellenállás hevítette a kuruc kedélyeket, apró tulipánok [= a nemzeti mozgalomnak tulipánt ábrázoló jelvényei] nyíltak a gomblyukakban. (Babits Mihály)
3. (átvitt értelemben) Dühös harciassággal nyakas, konok, hajthatatlan, kemény. Kuruc ember, jellem. || a. (átvitt értelemben, ritka) Kuruc idők: kemény, nehéz idők. Hej, fene kuruc idők voltak azok. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben, népies) Harciasan bátor. Mégis kuruc asszony, hogy oda merte hozni a szép fehér nyakát. (Mikszáth Kálmán) Ha ő megissza a maga félliter pájinkáját, akkor nagyon kuruc ember. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): kuruckori.
kurucos.
