külvilág [1]
külvilág [1] főnév
1. A világnak az a része, amely az egyén(ek)nek v. közösség(ek)nek vmiképpen elzárt, elszigetelt tartózkodási helyén kívül esik, a külső (I. 1) világ. Beomlott a bánya, megszakadt minden összeköttetés a külvilággal. Az árvíz a falut elzárta a külvilágtól. Shakespeare világát választjuk lakúl, Hogy, míg zajával eltelik szivünk, Ne halljuk itt a külvilág zaját, Mely édes álmainkat elveri. (Vörösmarty Mihály) A távol kéklő hegyek között él … egy nő, ki semmit sem tud a külvilágról. (Jókai Mór)
2. (filozófia, irodalmi nyelvben) Az ember tudatán kívül és tőle függetlenül létező anyagi tárgyak és jelenségek összessége, kölcsönös összefüggésükben. Tűrhetetlen közel jön, ránk telepszik | a külvilág, | úgy hurcolom mint fojtó, földrehúzó | ólomruhát. (Szabó Lőrinc)
külvilági.
