kül
kül névutó (mindig -n ragos szó mellett) (népies, elavult, irodalmi nyelvben)
Kívül (II. 1). Honán kül a fiú, Honában a patak Magas hegyek között Együtt vándorlanak. (Petőfi Sándor) Csak mikor már a tanyán kül voltak, akkor ejtette alázatosan a szót. (Móricz Zsigmond)
