kufár
kufár főnév -t, -ok, -ja
1. (régies, irodalmi nyelvben) Kisebb értékű árukkal kereskedő személy. || a. (gúnyos, rosszalló) Csak a maga hasznával törődő, nyerészkedő kereskedő. Az árnyék … felszökött a mennyezetre, és előttem állt … Jakab, a haldoklók kufárja. (Kuncz Aladár) Alapítani kell egy hadizsákmány-mentő vállalatot. Ennek a segítségével … a szegény katonákat meg lehet menteni, hogy kapzsi kufárok elzsákmányolják tőlük pár fillérért … a néha milliókat érő dolgokat. (Móricz Zsigmond)
2. jelzői használat(ban) (rosszalló) Csak a maga hasznával törődő, önző, nyereségre vágyó; nyerészkedő. Kufár lelkek. A mi célunk igaz alapra vinni azt, amit kufár elmék a maguk hasznára zsákmányoltak ki. (Tolnai Lajos)
Szóösszetétel(ek): 1. kufárarc; kufárnő; 2. lélekkufár.
kufári; kufárság.
