kuc-kuc
kuc-kuc mondatszó (gyermeknyelv, hangutánzó)
1. <Másnak, főleg gyermeknek a köhögését utánzó szóként.> No, mi az, kuc-kuc?
2. <Köhögésre biztató szóként, gyak. hátba ütögetés kísérő szavaként.> Csak bátran lelkem, köhögje ki magát. Kuc, kuc! (Mikszáth Kálmán)
3. <Főleg kisgyermek csiklandozása közben használt, a kisgyermek kuncogását, nevetését utánzó szóként.> Kuc-kuc!
kuckucol.
