krónika
krónika főnév ..kát, ..kája
1. (irodalomtudomány, történettudomány) A középkori történetírás kezdetleges műfaja: rendsz. latin nyelvű hosszabb feljegyzés, ill. elbeszélés, amely időrendben mondja el az eseményeket, főként az uralkodó(ka)t állítva a középpontba. Budai krónika; Bécsi Képes krónika. A krónika szerzője rendszerint papi ember volt. A krónikában a valóság mondai elemekkel keveredik, ezért kútfőül csak erős kritikával használható. || a. Jelentős történelmi, gyak. régmúlt eseményekről szóló (írásbeli) beszámoló, elbeszélés, történet. Verses krónika. Az egykorú krónikában olvashatjuk. Rettenetes vitéz támadott belőle, … Védte az erőtlent, a királyt, országot; Csuda dolgairól irtak krónikákat. (Arany János) Maradt … annyi krónika … viselt dolgairól, hogy a századik emberöltő is meséli még. (Mikszáth Kálmán) || b. Családi krónika: a) vmely család (irodalmi műben) megírt története; b) (bizalmas) vmely család életének emlékezetes(ebb) eseményei együttvéve. E lappangó izgalmakat … elfedte egy másik izgalom, mely szintén beletartozik a családi krónikába. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Egy időszak eseményeit, vmely közösség élményeit, néha csak az ott keringő pletykákat naplószerűen v. ötletes érdekességgel, rendsz. tréfás hangon összefoglaló verses írásmű v. (újság)cikk. Heti, színházi krónika. || a. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) <Főleg állandósult szókapcsolatokban.> Hagyomány, közvélemény, köztudat. Erről hallgat v. nem szól a krónika: erről nem mondtak, nem beszéltek semmit, nem tudni róla semmit. Erről mit tud a krónika?
Szóösszetétel(ek): 1. krónikaíró; 2. botránykrónika.
