krákog
krákog ige -ott, -jon (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Rendsz. a torokra ülepedett nyál, lepedék, oda került ingerlő anyag eltávolítása végett> a levegőt a tüdőből hirtelen kipréselve s közben a torok üregének izmait megfeszítve, többször egymás után erős, rekedtes hangot ad. Miért krákogsz annyit? Meghült a torka, és most folyton krákog. Étkezések alatt szuszogott, lihegett, krákogott. (Kuncz Aladár) A régi színlapokkal beragasztott, esőverte, barna falak mellett krákogva üldögélt a pepita nadrágos direktor. (Krúdy Gyula) || a. tárgyatlan <Figyelmeztetés, helytelenítés stb. kifejezéséül> hasonló hangot ad. Ha közeledett a tanár, krákogtak. Nagyon rázta e szóra a fejét; krákogni kezdett, mint aki a torkát köszörüli. (Jókai Mór)
2. tárgyas Krákogva, krákogó hangon mond vmit. Hűh! de keserű orvosság! – Krákogta.
Igekötős igék: elkrákog; felkrákog; kikrákog.
krákogó.
