krakéler
krakéler [ë v. e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Az a személy, főleg férfi, aki másokkal• fennhéjázó, kihívó módon viselkedik, mindenkibe beleköt; okvetetlenkedő, kötekedő, izgága ember. A gonosz indulatú krakélerek módjára ok nélkül pofont ígért [a fiatalembernek]. (Nagy Lajos) || a. jelzői használat(ban) Krakéler fráter, viselkedés.
Az értelmező szöveg első sorának végére, a „másokkal” szó után beszúrandó ez a szöveg: rendsz. párbaj kiprovokálásának szándékával
krakéleres; krakélerség.
