közvetítő
közvetítő [e] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami közvetít (1–4) vmit. (jogtudomány) Közvetítő fél: egymással közvetlenül nem érintkező természetes v. jogi személyek közt közös megegyezés létrehozását előkészítő, közbenjáró fél; közvetítő iroda; a házasságot közvetítő nagybácsi; az üzenetet közvetítő szomszéd; zenét közvetítő rádióállomás. || a. (rádiótechnika) Közvetítő állomás: olyan, a központtól távol eső rádióállomás v. televízióadó-állomás, mely többnyire nem sugároz önálló műsort, hanem a központi stúdiótól kábelen kapja a műsort, s azt önálló hullámhosszon sugározza arra a területre, ahol a központi adó vétele nem kielégítő. || b. (kereskedelem, közgazdaságtan) Közvetítő kereskedelem: az árut nem közvetlenül a termelőtől a fogyasztóhoz, hanem az eladótól a viszonteladóhoz juttató k.; b) az a kereskedelem, amelyet kül. a kapitalista társadalomban az ügynök, az alkusz, a bizományos folytat.
II. főnév -t, -je [e]
1. Közvetítő személy. Elmegyek a közvetítőhöz. A sok közvetítő feleslegesen drágítja az árakat. Közvetítő révén jutott hozzá. Ferenc …, megkapta derékon a szerelmi közvetítőt, ki se nézte volna belőle az ember, olyan könnyen vitte ki a szobából … (Móra Ferenc)
2. (bizalmas) Közvetítőiroda. Elment a közvetítőbe.
Szóösszetétel(ek): állásközvetítő; házasságközvetítő; ingatlanközvetítő; munkaközvetítő.
közvetítői.
