közelítés
közelítés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. (ritka) A közelít igével kifejezett cselekvés, folyamat; az a cselekvés, hogy vmit vmihez közelítenek (2). A mágnesnek a vasreszelékhez való közelítése.
2. (ritka, választékos) Az a tény, hogy vki, vmi közelít (1), közeledik (1) vkihez, vmihez; közeledés (1). A sereg közelítése a városhoz.
3. (átvitt értelemben, ritka) Vkivel (meg)ismerkedésre v. jobb, bizalmasabb, szorosabb barátságra, együttműködésre, viszonyra való törekvés, ill. ennek megnyilvánulása(i), jele(i), esetleg eredménye is. Bertalan valami oly földöntúli lény volt [Juliska] szemei előtt, akit szeretünk a közelítés reménye nélkül. (Jókai Mór)
4. (mennyiségtan) Az az eljárás, amellyel vmely pontosan ki nem számítható értéket alsó s felső határ közé szorítva, egyre pontosabban megközelítve számítanak ki.
közelítéses; közelítési.
