köszönhető
köszönhető [e] melléknév (rendsz. állítmányként)
Olyan <előnyös, hasznos, eredményes dolog>, amelyet vkinek, vminek köszönni (2) lehet, amely vkinek a jóvoltából történt, jött létre v. van. A gyors eredmény a kiváló dolgozóknak köszönhető. || a. (pongyola használatban v. rosszalló, gúnyos) Olyan <káros, kellemetlen, nem kívánatos dolog>, amely vki, vmi miatt jött létre, az ő hibájából történt, neki tulajdonítható. A gyenge termés a szárazságnak köszönhető. Neked köszönhető, hogy nem sikerült a dolog.
