környülállás
környülállás [l-á] főnév (elavult)
Körülmény (1). Minden környülállás azt árulja el, hogy | mindenkor nagyobb indulat dühösködik | belőlről. (Katona József)• || a. Vminek a környülállása: vminek a sajátos helyzete, állapota, állása. A küldöttségnek az a tagja elmondta a társaknak a dolgok igazi környülállását. (Tolnai Lajos)
A Katona-idézetből törlendő a hogy és a dühösködik szók után álló függőleges vonal.
