környékez
környékez [ë] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
1. (régies, irodalmi nyelvben) Körülvesz vkit, vmit. Talpnyalók környékezték. S a király jő, fölség érzetével Környékezvén őt a hős apák. (Vörösmarty Mihály) Oldalvást a napnak első sugarára Fölpiroslott egy tó; környékezte káka. (Petőfi Sándor) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Környékez vmit: óvatosan, elővigyázatosan, vmely céllal vmi körül settenkedik, időzik. Fiatal emberek sáskaszámra környékezték a várat [a szép leány miatt]. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben, választékos, kissé rosszalló) Környékez vkit vmivel: vkit vmilyen módon, vmely eszközzel igyekszik vmire rávenni, eredeti tervétől, elveitől eltéríteni. Hitegetéssel, ígérgetéssel, pénzzel, vesztegetéssel környékez vkit. || c. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Vmivel környékez vkit: <több személy> szüntelenül v. gyak. vmely érzelmet tanúsít, nyilvánít vki iránt. Mikor azt látták, hogy a kézimunkácskákat meg is veszik a városban, határtalan hálával környékezték a feleségemet. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben) Környékez vkit: <vmely testi v. lelki állapot> erőt venni készül vkin, kerülget (1a) vkit. Az ájulás környékezi; a ® guta környékezi; a kétségbeesés környékezte. Iszonyú unalmak környékeztek, amiket dologgal akartam elölni. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, költői) <Vmely gondolat> foglalkoztat vkit. Ezen gondolatok elmém környékezték. (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: megkörnyékez.
környékezés; környékezett; környékező.
