kormányzó
kormányzó melléknév és főnév
I. melléknév Általában olyan, aki, ami kormányoz.
1. Vmely járművet kormánnyal (1) irányító <személy>. A hajót kormányzó tengerész.
2. Vmely jármű v. bonyolult gép, szerkezet irányítására, kormányzására való <berendezés>. A repülőgépet kormányzó szerkezet.
3. Vmely nagyobb, szervezett közösséget, kül. az államot irányító; kormányon levő. A kormányzó koalíciós pártok.
II. főnév -t, -ja
1. (politika, elavulóban) Az államfő helytartója, akit vmely ország, országrész kormányzásával bíztak meg. A volt fiumei kormányzó. A … kormányzó … hajlott korú iszákos ember volt. (Eötvös Károly) || a. (politika) <Az Amerikai Egyesült Államokban> az egyes államok választott legfőbb vezetője. Colorado állam kormányzója.
2. (történettudomány) Az államfői hatalom ideiglenes gyakorlásával megbízott személy. Hunyadi Jánost I. Ulászló király halála után kormányzóvá választották. Kossuth 1849-ben kormányzó volt. Éljen Kossuth Lajos, … Magyarország dicső kormányzója! (Sárosy Gyula) A nagyapám íróasztalán mindig ott voltak Kossuth Lajos iratai az emigrációból. És az ágya fejénél … [a] kormányzó képe. (Juhász Gyula) || a. (történettudomány) <Az 1920–1944-ig terjedő időszakban> Magyarországon az államfő, ill. ennek címe. Horthy Miklós kormányzó nevével jelöljük a szégyenletes ellenforradalmi korszakot.
3. (1945 előtt) Némely rend, testület, intézet, állami bank legfőbb irányítója. A ciszterci rend, az Angol Bank kormányzója.
Szóösszetétel(ek): 1. kormányzóhelyettes; kormányzópárt; kormányzósértés; 2. alkormányzó; főkormányzó.
kormányzói.
