korláttalan
korláttalan melléknév -ul, -abb
1. (ritka) Korlát nélkül való. Korláttalan erkély, híd, lépcső, part.
2. (átvitt értelemben, választékos) Korlátot (3) nem ismerő, féktelen. Korláttalan, csapongó képzelete van. A korláttalan természet Vadvirága vagyok én. (Petőfi Sándor) Független maradt a faluban, korláttalan, … nem volt benne se tudatos, se tudat alatti gátlás. (Móricz Zsigmond)
korláttalanság.
