korhelykedik
korhelykedik [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
1. Korhely (I. 1a) életet él, részegeskedik, mulatozik, dorbézol. Aki korhelykedik és dobzódik, egy havi fogságbüntetés érje. (Mikszáth Kálmán)
2. (tájszó) Lustálkodik, henyél, lopja a napot. Laci szorgalmasan tanulja a latin nyelvet, Julcsa itthon korhelykedik: oly kövér, mint egy malac. (Arany János)
Igekötős igék: átkorhelykedik; elkorhelykedik.
korhelykedés; korhelykedő.
