korall
korall főnév -t, -ok, -ja koráll
1. Kezdetleges szervezetű tengeri állat; rendsz. mészből álló szilárd váza van, csoportosan él, helyét nem változtatja; telepei gyak. zátonyokat alkotnak. Nemes korall: ennek egyik, piros színű változata (Corallium rubrum). A tavaszi sürűben állok. S már oly kábultan nézem én, Mint búvár a bizarr korállok Bokrát a tenger fenekén. (Tóth Árpád) Szent az ember, Ki jövőt épít, mint korállt a tenger. (Juhász Gyula)
2. A nemes korall szilárd, élénkpiros színű váza, ill. ennek ékszerül használt, megmunkált darabja. Selyemzsinórra fűzött korallok; korallokkal kirakott szelence.
3. jelzői használat(ban) Nemes korallból készült. Korall melltű. Piros korall karperec a karján. (Jókai Mór) || a. jelzői használat(ban) (irodalmi nyelvben) A nemes korall színére emlékeztető. Az ő korall ajkai alatt, az ő gyöngysor fogai közt kiserked a vér a nyakamból. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): koralldarab; korallékszer; korallerdő; korallgyöngy; korallhalász; korallmoszat; korallpad; korallszínű; korallszirt; koralltelep; koralltenger; koralltermő.
