kór
kór főnév kórt, kórok, kórja (irodalmi nyelvben)
1. Rendsz. lassan pusztító, sorvasztó betegség. Csúf, gyilkos kór. A pusztító kór azt tehette velünk, amit akart. (Kuncz Aladár) Küzdött magánnyal, kórral és magával. (Juhász Gyula) || a. (rendsz. összetételben) (összetétel nélkül: régies, választékos) Általában betegség, baj. Kigyógyult a kórból.
2. (régies, irodalmi nyelvben) Beteg ember. Nem mehetek tovább, suttogá tovább a kór. (Jókai Mór) || a. jelzői használat(ban) (régies, irodalmi nyelvben) Beteg, beteges. Néha gyanút táplált, s kór gondolat űle fejében. (Vörösmarty Mihály) Kór lelkem … Vész-hiradót lát minden semmiségben. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || b. jelzői használat(ban) (ritka, régies) Senyvedő, pusztuló. Életre pezsdűlt a kór sivatag. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, ritka) <Vmely társadalmi közösségben> káros, beteges tünet, jelenség. Nagyon elharapódzott ez a kór. Ettől a kórtól még meg kell szabadulnunk.
Szóösszetétel(ek): 1. kórállapot; kórcsíra; kórfolyamat; kórjelenség; kórvegytan; 2. álomkór; angolkór; aszkór; bazedovkór; bronzkór; bujakór; eskór; görvélykór; gümőkór; gyöngykór; kergekór; mételykór; nehézkór; papagájkór; sápkór; takonykór.
