könyörtelen
könyörtelen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Semmire sem tekintő, kímélet, könyörület, irgalom, részvét, szánalom nélkül való <személy>. Könyörtelen hitelező, uzsorás. Ön ezzel a mosolygó nyájas képpel a legkönyörtelenebb zsarnok. (Jókai Mór)
2. Ilyen személyre jellemző, rá valló <eljárás, magatartás, megnyilatkozás>, tőle eredő, általa hozott <intézkedés>. Könyörtelen beszéd, leszámolás, rendszabály, szigor, szókimondás, tekintet, viselkedés. A legyőzötteket könyörtelenül elnyomja. Az adót könyörtelenül behajtották. Az egész arc kifejezése kemény, könyörtelen, csupa némaság s elfojtott keserűség. (Péterfy Jenő) [A féltékeny] be akarja zárni saját könyörtelen bűvkörébe a házastársát. (Móricz Zsigmond)
3. Olyan <személy>, aki vmilyen minőségben, ill. vmely területen szigorú következetességgel érvényesíti elveit, állásfoglalását, módszerét. Kazinczy … könyörtelen újító, nemzetét ostorozó európai szellem. (Ady Endre) [Mikszáth] mély író, könyörtelen emberlátó. (Kosztolányi Dezső)
könyörtelenség.
