konfundál
konfundál tárgyas ige -t, -jon (régies, választékos)
1. Összezavar, összetéveszt, tévedésből felcserél vmit.
2. (Meg)zavar, zavarba ejt vkit. Néha vannak igen hosszú telek, de az a medvét nem konfundálja. (Jókai Mór) Hogy a harmadik cimbora nem velök megyen, az őket egy cseppet sem konfundálta. (Mikszáth Kálmán)
konfundálás; konfundálható; konfundáló; konfundált.
