komor
komor melléknév -an, -abb
1. Lelki alkatának következtében mindig v. túlságosan komoly, magába zárkózó, mogorva, zord <személy>. A világért sem mosolyogna, olyan komor. Komor ember nem társaságba való. Mindig ilyen komornak ismertem. Komor, mogorva férfiú Volt Orbán. (Petőfi Sándor) Találkoztam vele egyszer az utcán … Magába mélyedt komor ember. (Gárdonyi Géza) Apa komor volt, ritkán nevetett. (Szabó Lőrinc) || a. (ritka, választékos) Vmely fontos tiszt(ség) betöltéséhez illő, hidegen, ünnepélyesen komoly <személy, ill. magatartás>. Komor börtönőrök fogták közre. A bírák komoran ültek az emelvényen. Lépni mély, tárt sírokon által Komor pappal néma szolgákkal. (Ady Endre) || b. <Vmely kellemetlenség, bánat v. harag miatt, lelki válság következtében> borús hangulatú, rosszkedvű, kedvetlen <személy>. Mitől lettél egyszerre ilyen komor? Komor lesz, szó kifogy belőle. (Arany János) Oh nagy fáraó! Komor levél [= lettél], és én vagyok oka. (Madách Imre) || c. Komor (1, 1b) természetre, lelkiállapotra jellemző, rá valló; ilyen érzelmi állapotot kifejező; sötét, mosolytalan, kedélytelen. Komor arc(kifejezés); komor hangulat(ú), kedv(ű), külső, szavak, tekintet; komor képet vág; komor hangon szól; komoran szemlél vmit. Melinda szánakoz | rajtam, midőn komor tekéntetem | tartom szegezve rajta. (Katona József) Komoran ül a vén gazda, Nincs már többé vidám napja. (Gyulai Pál)
2. Sötét, barátságtalan, lehangoló hatású, gyászos, zordon <tárgy, hely, elvont dolog>. Komor falak, vidék; komor színekkel fest vmit. Komoran barnúltak az ősi koporsók. (Kisfaludy Károly) A napok oly komoran múlnak itten, holott beosonhatna egy kis móka, egy kis tréfa is. (Gelléri Andor Endre) || a. Felhős, borús, zord <idő, időjárás, égbolt>. Komor az idő, eső lesz. Egy csillag sincs az egekben, Komor az éj, s a szél fú. (Kisfaludy Sándor) Szép Szelemér! te is elhamvadsz a föld kebelében, Hol komoran besötétül az éj, s nem látni sugárát A napnak. (Vörösmarty Mihály) E komor június havon | mely mord akár a november, | emléked mely tájakra von, | te mord novemberi ember? (Babits Mihály)
3. (állattenyésztés) Olyan <háziállat>, amelyet idősebb korában v. rosszul heréltek ki, s ezért nemi ösztöne részben megmaradt; ingerlékeny. Komor juh; komor ló. Mint komor bikáé olyan a járása. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): búskomor.
komorkodik; komorodik; komorul.
