kolonc
kolonc főnév -ot, -a (népies)
1. A kútgém végére nehezékül erősített tuskó, kő- v. vasdarab. Nagy kolonc köszönget a kút méla gémén. (Arany János)
2. Némely háziállat, kül. kutya v. szarvasmarha nyakába akasztott nagyobb fadarab, amely akadályozza a futásban. Koloncot köt a kutya nyakába.
3. (ritka) Kölönc (2).
koloncos.
