ködlik
ködlik tárgyatlan ige -ött, -ene [e-e], (ködöljön); -eni [e] ködöl -t v. ködlött (csak 3. személyben)
1. (ritka, választékos) <A köd v. a nagy távolság miatt> csak halványan, bizonytalanul látszik vmi. A távolból magas hegyorom ködlött felénk. Nagymessziről ködölt a Bükk, | Gőzölt a sík, áradt az Ér. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Vmely érzés, gondolat> halványan, bizonytalanul jelentkezik; rémlik vkinek vmi. Ködlik elméjében, hogy ez a paraszt évekig becsületes volt … (Arany János)
3. (átvitt értelemben, ritka, költői) <Bánat> nyomasztólag hat vkire, nyomasztó érzéssel jelentkezik benne. De ködlik lelkemen mégis titkos bánat, Melyből majd fekete nehéz felleg támad. (Tompa Mihály)
Igekötős igék: felködlik.
ködlő.
