kocsi
kocsi főnév -t, -ja
Általában kerekeken gördülő, rendsz. kormányozható szárazföldi közlekedési, szállító eszköz.
1. Főleg ember v. kisebb teher szállítására haszn. ilyen eszköz; kisebb, könnyebb szekér. ® Ekhós kocsi. Kocsira rakta kis holmiját. Kocsival megy az állomásra a csomagért. Sem kocsi, sem ló, sem ostor nem a tied: <népmesében szokásos fordulatként> hajts (kocsis), gyorsabban! || a. Vmely különleges célnak megfelelően alakított, rendsz. díszes, két- v. négykerekű ilyen eszköz. Harci kocsi. A sereg vezére kocsijában állva beszél a katonákhoz. A koporsót felteszik a kocsira.
2. Lófogatú, rugós személyszállító jármű; hintó. Kocsi kocsit ért a megyeházához vezető utcákon. (Mikszáth Kálmán) Vége van a bálnak | s a kapusok kocsikért kiabálnak. (Kosztolányi Dezső)
3. Nehezebb, erősebb gépi v. lóvontatású ilyen eszköz; a szállítandó anyag v. személyek számára rendsz. zárt hely, tartály van rajta. Bútorszállító, vasúti kocsi. A kocsit megtöltik vízzel, benzinnel. A kocsi megjött a bútorokért.
4. Autó (1). Hathengeres kocsi; legújabb gyártmányú kocsi. A kocsi nekiszaladt egy fának. A kocsi fékezett. A beteget a kocsiba tették. És tűnik a gépkocsi … | Nyargalnak az útközi [= utat szegélyző] fák növekedve szemünkbe; a kocsi | sötét pont. (Babits Mihály)
5. (vasútügy) A szerelvény egy-egy járműve (a mozdony kivételével); vasúti kocsi, vagon. ® Bumli kocsi; fapados kocsi; közvetlen kocsi; másodosztályú kocsi; párnás kocsi. Vasúti kocsijának egyik szegletében … gondolkozik. (Eötvös József) A kocsiban kívüle csak egy gyászfátyolos hölgy utazott, az utolsóelőtti, nemdohányzó fülkében. (Kosztolányi Dezső) || a. Vmely járműhöz rögzített, kapcsolt, külön vezérléssel nem rendelkező jármű. A kocsi leszakadt a vontatóról.
6. (Városi) közúti közlekedési eszköz: villamos, autóbusz, trolibusz. Zsúfolt kocsi. Ritkán jönnek a kocsik. Tessék a kocsi belsejébe menni! Felugrottam egy tizenhatos kocsira. A kalauz. | Ha este fáradt | s már nincsenek sokan a kocsiban, | leül a padra, míg a villamos fut. (Kosztolányi Dezső)
7. (katonaság, bizalmas) Harckocsi, páncélkocsi; tank. A lövészek a kocsin helyezkedtek el.
8. Általában vmely, kerekeken gördülő, kézi v. gépi erővel mozgó szállító eszköz. A hordár megrakta kocsiját a poggyásszal. || a. Kézikocsi. Kis kocsijára rakta holmiját. Elhúzza a tüzelőt egy kocsival. || b. Gyermekkocsi. Kocsiban tolja a gyereket. Odaszíjazza a gyereket a kocsihoz. || c. Tolókocsi. A beteget a kocsival a műtőbe viszik.
9. jelzői használat(ban) Annyi <személy, dolog>, amennyi egy kocsira (1–8) ráfér, amennyit egyszerre szállítani lehet v. szoktak rajta. Egy kocsi bútor, szemét. A három kocsi cigány, hogy egészen bealkonyodott, megáll. (Tömörkény István)
10. Vmely gépnek, szerkezetnek kerekeken, görgőkön (golyós)csapágyon ide-oda mozgó alkatrésze. A fonógép kocsija. A kemencébe a szenet sínen járó kocsi tölti. || a. <Írógépen> az a rész, mely a papírt rögzítő hengert rugó segítségével egy-egy betűnyi távolsággal odább (balra) húzza, mozdítja. Nagy, széles kocsi. A sor végén visszahúzzuk a kocsit.
Szólás(ok): (bizalmas, tréfás) kész a kocsi: készen, rendben van (vmi); nyélbe ütöttük, elintéztük a dolgot, az ügyet.
Szóösszetétel(ek): 1. kocsiablak; kocsiajtó; kocsialj; kocsiállás; kocsiállomány; kocsiállomás; kocsialváz; kocsibehajtó; kocsibér; kocsiemelő; kocsiernyő; kocsifedél; kocsifészer; kocsiforgalom; kocsifuvar; kocsigyáros; kocsigyártó; kocsihágcsó; kocsijárat; kocsikapcsoló; kocsikas; kocsikészítő; kocsikilométer; kocsiköltség; kocsilakk; kocsilánc; kocsilépcső; kocsimosó; kocsinyom; kocsiosztály; kocsipárna; kocsipokróc; kocsiponyva; kocsiposta; kocsirázás; kocsirobogás; kocsiszakasz; kocsiszám; kocsitető; kocsitorlasz; kocsiülés; kocsivánkos; 2. babakocsi; bérkocsi; bútorkocsi; diadalkocsi; étkezőkocsi; gépkocsi; gyászkocsi; gyerekkocsi; gyermekkocsi; gyorskocsi; hajtókocsi; hálókocsi; halottaskocsi; harckocsi; hűtőkocsi; ikerkocsi; kalauzkocsi; kézikocsi; kiskocsi; különkocsi; lakókocsi; locsolókocsi; lőszerkocsi; málhakocsi; mentőkocsi; motorkocsi; oldalkocsi; öntözőkocsi; paklikocsi; pályakocsi; páncélkocsi; parasztkocsi; poggyászkocsi; postakocsi; pótkocsi; pőrekocsi; próbakocsi; pullmannkocsi; söröskocsi; sportkocsi; stráfkocsi; szalonkocsi; személykocsi; szeneskocsi; szerkocsi; tankkocsi; tartálykocsi; teherkocsi; tolókocsi; tolonckocsi; tűzoltókocsi; versenykocsi; villamoskocsi; zsúrkocsi.
