kivonszol
kivonszol tárgyas ige
<Vmely nehéz tárgyat, ritk. vonakodó személyt> vonszolva kivisz, kihúz vhonnan, vhova, vhol. A holttestet kivonszolták az udvarra. Rémületében elájult, … úgy vonszolták ki lábánál fogva. (Jókai Mór) Szitkozódott … még az utcán is, ahová a katonáknak végre sikerült kivonszolni. (Kuncz Aladár)
kivonszolás; kivonszoló; kivonszolt; kivonszoltat.
