kivert
kivert melléknév -en [e]
Általában olyan, akit, amit kivertek.
1. Olyan <eszköz, tárgy>, amelyet ütögetéssel kivertek helyéről. Kivert ék, szeg. || a. Olyan <testrész>, amelyet verekedés, harc, üt(legel)és közben kiütöttek. Kivert fog, szem.
2. Vhonnan (veréssel) kiűzött, kikergetett <állat>. Kivert kutya ¬. Elvadulsz, elzüllöl az apai háztól, Mint amely kivert kan elzüllik a nyájtól. (Arany János) Szél bujkál, mint bús kivert eb. (Tóth Árpád)
3. (rosszalló) Olyan <csapat>, amelyet fegyveres erő arra kényszerített, hogy elhagyja addigi helyét; kiűzött. A várból kivert ellenség; az országból kivert martalócok.
4. (régies, irodalmi nyelvben) Olyan <pénz>, amelyet fémből vertek. Rakva voltak egész pincék, – kádak, vedrek kivert pénzzel. (Jókai Mór) Már százhuszonegy millió korona kivert aranyunk van. (Mikszáth Kálmán)
5. Vmivel, rendsz. fémből készült dísszel, verettel díszített. Kivert kapu. Ott állt három gyönyörű kis paripa. Arannyal kivert drága keleti szerszám rajtok. (Gárdonyi Géza)
