kirí
kirí ige
1. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Panasz, keserűség> feltör vkiből, v. előtör vkinek a megnyilatkozásából. Hangjából kirí a keserűség. Megtanulta azon nyafogó beszédmódot …, ami úgy hangzik, mintha mindig valami panasz rína ki az emberből. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben) Vki, vmi kirí vhonnan, vmi közül: nem illik oda, nem illik abba a környezetbe. Kirí vmi vkinek a kezéből: feltűnően esetlenül, ügyetlenül bánik vele. Lépten-nyomon kirí abból a társaságból. Kirítt e szurtos környezetből a nyalka úrfi. (Mikszáth Kálmán) Azok az alakok, kikre az író legmerészebb eszméit ruházta, bizonytalanok s … kirínak a mellékalakok biztosan rajzolt csoportjából. (Ady Endre)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben) Vmi kirí vkiből, vmiből: feltűnően észrevehető. Kirí belőle az irigység. Szegényesen volt öltözve, s képéből is kirítt a nyomor. (Mikszáth Kálmán)
4. tárgyas (népies) Kiríja a szemét: <vigasztalan bánatában> szüntelenül sír. || a. tárgyas (népies) Kiríja magát: kisírja magát.
