kirezgés
kirezgés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (fizika) <Rezgő mozgásban> a nyugalmi helyzettől való eltérés. Fény- v. hanghullám kirezgése.
2. (átvitt értelemben, választékos) Vminek távolabbi (utó)hatása. A botrány, az előadás, a tüntetés, az ügy kirezgése(i).
