kiművelt
kiművelt melléknév -en, -ebb [e, e], (régies) kimívelt
Olyan <testi v. szellemi képesség>, amelyet kifejlesztettek, a műveltség bizonyos fokára emeltek. Kiművelt elme, ész, ízlés; (régies) kiművelt emberfő: művelt, tanult ember; kiművelt nyelv: csiszolt, hajlékony ny. Minden kifejlődés- … érték- és szerencsének legmélyebb sarkalatja [= alapja] a kiművelt emberfő. (Széchenyi István) Kiművelt fej könnyen magáévá tehet egy vagy más szaktudományt. (Kossuth Lajos)
