kimos
kimos ige
1. tárgyas <Ruhát, edényt, üreges testrészt> mosással kitisztít. Kimossa a poharat, a ruhát, a száját. Megfogadta a szót, az edényt kimosta S felhozá a jó bort gyönyörű Piroska. (Arany János) Az utolsó időben lélegzeni sem ért rá Anni …, kádakat mosott ki, ágyazott, söpört. (Hunyady Sándor) || a. (tárgy nélkül) A ruhamosást elvégzi. Majd kimosok holnap. Hamar kimostam. || b. tárgyas <Szennyet> mosással eltávolít vmiből, vhonnan. Kimossa az ingből a pecsétet. Jaj, galambom, hogy mehetnék, Míg e foltot ki nem mostam! (Arany János) || c. tárgyas (ritka) Kimossa a gyomrát vkinek: gyomormosást alkalmaz vmely betegnél. Marikát … a kórházban szakszerűen kezelték, kimosták a gyomrát, hánytatták. (Kosztolányi Dezső)
2. Kimos vmit vmiből: <mozgó, áramló folyadék> eltávolít vmit vminek a belsejéből. A könnyezés kimossa a szemből a belehullott porszemet. A felhőszakadás kimosta a földből a zsenge palántákat. E cölöpöket az áradás mosta ki a zsilipgátból. (Jókai Mór) A Vág kimosta éjjel s most viszi a füzet a partról. (Radnóti Miklós) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Ne félj, ha bús esők kimosnak Szívedből mindent, ami fény, derű. (Juhász Gyula)
3. tárgyas <Mozgásban levő víz ereje> kiváj vmit. A folyó kimossa a partot. Egy meglehetős esőszakadás [= szakadó eső] egyik oldalát kimosta az ároknak. (Jókai Mór) || a. Kimossa a kezét: a sok mosástól, ill. a szappanos, lúgos létől kipirosodik, kisebesedik a keze.
4. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Vmely vád v. gyanú alól kiment, teljesen tisztáz vkit. A barátai majd kimossák. Őt is gyanúsították, de kimosta magát. Csak a Zabfy prókátorra bízd a dolgodat, az úgy kimos, mint a ma született gyermeket. (Jókai Mór)
kimosás; kimosat; kimoshatatlan; kimosható; kimosó; kimosott.
