kimerült
kimerült [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy, testrész, ritk. állat>, aki, amely testi v. szellemi erejéből teljesen kifogyott; elgyengült, fáradt. Kimerülten roskadt a székre. A kimerült jószágot napokig pihentetni kellett. Jön a lány | bálból, kimerülten – a báli ruhában is | oly ideges, halavány. (Babits Mihály)
2. Erőforrásaitól teljesen megfosztott, kimerített, kiaknázott. Kimerült bánya, földek, pénztár. A fasiszták oldalán viselt háborútól teljesen kimerült ország.
