kimerül
kimerül tárgyatlan ige
1. <Felhalmozott anyag, erő v. vmely készlet> teljesen elfogy azáltal, hogy huzamosabb időn át használják, v. azáltal, hogy természeténél fogva egyre inkább csökken, v. hatástalanná válik. Kimerül a készlet, a tartalék. Kimerült minden ereje. || a. Kimerül vmi: a vminek a lényegét alkotó v. benne levő tartalom ilyen módon teljesen v. igen nagy mértékben elfogy. A szárazelem kimerült. Ez a forrás egyszerre kimerült. A hajdan gazdag bányák már kimerültek. Az állampénztár akkor már egészen kimerült. Mi lesz, ha ez a pénzforrás is kimerül? A felhő kimerült, A szélvihar elült. (Arany János)
2. <Ember, állat v. emberi, állati, esetleg társadalmi szervezet hosszas v. megerőltető működés után> elfárad, ereje, munkabírása elfogy. Kimerültem a nagy hajszában. A lovak kimerültek a hordásban. A beteg szervezet hamar kimerül. Az ötödik évben a fasiszták háborús gépezete kimerült. A gazdag költői erű Jósika is hosszú szünetet tartott, mintha kimerült volna. (Jókai Mór) Letört. Kimerült. Mint a versenyfutó, aki idő előtt kifutotta formáját. (Móricz Zsigmond) Kimerülve | dőltem árnyékba az országuton. (Szabó Lőrinc)
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Kimerül vmiben: <vkinek vmely munkája> nem több, mint vmi; csupán annyi, abban áll, arra szorítkozik. Tevékenysége abban merül ki, hogy … Az értekezlet munkája a napirend megállapításában merült ki. || a. (átvitt értelemben, bizalmas, gúnyos) Ebben v. ezzel aztán kimerült a tudománya v. minden tudománya: <reményeket be nem váltó szereplésében, vállalkozásában> többre nem volt képes, ezzel megakadt minden próbálkozása.
4. (régies) Előbukkan, felbukkan. A bundák s szűrök halmaza alól … egyszerre Peti … fekete arca merült ki. (Eötvös József)
kimerülő.
