kimértség
kimértség [tárgyas v. cs] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. (ritka) Vminek kimért (1), megszabott, meghatározott volta. A terület kimértsége. Az idő kimértsége miatt nem jutott hozzá, hogy …
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) A kimért (2) melléknévvel kifejezett tulajdonság, ill. magatartás; kissé rideg tartózkodás, feszesség, hűvösség. Viselkedését feszes kimértség jellemzi. Bartha … akadozott, éppen midőn fejedelmi székről … ünnepélyes kimértséggel kell vala szólnia. (Vörösmarty Mihály)
