kimered
kimered tárgyatlan ige
1. (ritka) <Környezetéből> szembe tűnően, mereven kiemelkedik, kiáll. A híd alatt, a mély sötétkék tócsából egy hosszú tuskó kezdett kimeredni. (Jókai Mór)
2. Kimered a szeme: annyira mereven, feszült figyelemmel és pillogás nélkül kezd nézni v. néz, hogy kidülled a sz.-e. Így válnak [Kemény Zsigmond] alakjai hallucinációk játékává; … kimered szemök, alsó állkapcsuk lecsuklik, mint a halottnál. (Péterfy Jenő)
kimeredés; kimeredő; kimeredt.
