kimenő

Teljes szövegű keresés

kimenő [ë] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Általában olyan, aki, ami vhová kimegy (főként 1, 5, 11). A legelőre kimenő csorda; a mezei munkára kimenő emberek; az alsóbb szervekhez kimenő rendelkezések; a divatból kimenő ruha.
2. Rendsz. csak ünnepnapon v. hazulról való eltávozáskor hordott és a többinél v. másiknál újabb, jobb, szebb, csinosabb <ruhadarab>. Kimenő cipő, kalap, ruha.  Adjátok a kimenő ruhámat, … a kalapomat. (Móricz Zsigmond)
3. (hivatalos) Kimenő posta: kézbesítésre, ill. továbbításra váró postai küldemény(ek összessége).
II. főnév -t, -je [e]
1. (katonaság) Foglalkozás végétől takarodóig v. legfeljebb a másnapi foglalkozás kezdetéig adott szabadságolás, melyet a katonai személy a laktanyán v. körletén kívül tölthet.
2. (1945 előtt) (Kül. háztartási) alkalmazottnak adott rövidebb, rendsz. fél napra terjedő és házon kívül tölthető szabadidő. Vasárnapi kimenő; kimenője van. Kimenőt kapott a gazdájától.  Kimenőt vesznek a szolgálók és szakácsnők … belevegyülve a kavargó embertömegbe. (Mikszáth Kálmán) A háziak minden cseléddel rosszul bánnak …; kimenőt nem adnak neki soha. (Nagy Lajos)
3. (bizalmas, tréfás) Az egyik házastárs, főleg a feleség hozzájárulása, hogy a másik, főleg a férj az esti v. éjszakai órákat házon kívül, a családi körön kívül töltse. ® Polgári kimenő. Kimenőt kapott az asszonytól.  Ez este minden férj kimenőt kapott. (Mikszáth Kálmán) || a. (bizalmas, tréfás) Ilyen hozzájárulással a házon, a családi körön kívül töltött idő. Meddig tart a kimenő?
kimenős.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT