kimagyaráz
kimagyaráz tárgyas ige
1. <Kifogásolt v. helyteleníthető kijelentést, magatartást> magyarázattal érthetővé, elfogadhatóvá v. megbocsáthatóvá tesz. Kimagyarázza a félreértést. Ilyen durva sértést nem lehet kimagyarázni. || a. Kimagyarázza magát: a) kimagyarázkodik. Előtted bárha menteni nem is, de legalább ki akarom magyarázni magamat. (Jókai Mór); b) (ritka, régies) meg nem értett magatartását v. kijelentését (jobban) megmagyarázza. Nem értem, magyarázd ki magadat. (Mikszáth Kálmán)
2. (régies) Teljesen érthetővé tesz, kielégítő módon megmagyaráz vmit. A könyvek ritka voltából merített ok sem elégséges kimagyarázni, miért éppen Gvadányi könyvei váltak oly kapóssá. (Arany János)
kimagyarázás; kimagyarázgat; kimagyarázhatatlan; kimagyarázható; kimagyarázó; kimagyarázott.
