kilövés
kilövés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A kilő (1) igével kifejezett cselekvés, ill. történés. A kilövés pillanata. || a. Az a cselekvés, hogy vmit, ritk. vkit kilőnek (2) <vmely lőfegyverből>. Az ágyúgolyó, a nyíl, a rakéta, a szovjet mesterséges bolygók kilövése. A cirkusz műsorának egyik érdekes száma egy artista kilövése az erre a célra készített ágyúból. || b. Az a cselekvés, hogy vmit, vkit kilőnek (3, a), lövéssel elpusztítanak, tönkretesznek, kiszakítanak vhonnan. A ló kilövése a tiszt alól; egy oszlop kilövése; egy páncélos kilövése; vki szemének kilövése.
2. (katonaság) Az a lehetőség, ahogyan vhonnan, az elhelyezkedéstől, ill. földrajzi fekvéstől függően, vmely célpontra lőni lehet. El kellett hagyni a fedezéket, mert nem volt belőle jó kilövés.
3. (nyomdászat) A nyomásra előkészített szedés (2a) olyan elrendezése, hogy a kinyomott ív összehajtogatásakor az egyes oldalak a sorszámok rendjében következzenek egymás után.
kilövési.
