kilop
kilop tárgyas ige
1. Eltulajdonítás szándékával kivesz v. kivisz vmit vhonnan. Kilopja a pénzt vkinek a zsebéből: (átvitt értelemben is) súlyosan megkárosít, rendsz. csalárd módon megrövidít vkit. A kapitalista bankok ezzel az eljárással ezreket loptak ki a dolgozó parasztok zsebéből. Kilopta a borjút a szomszéd istállójából. Édesanyám sírva fakadt, ha kiment a földecskére, s látta, hogy egy nap alatt mire sem jutott a napszámos. „Van lelke a zsebemből kilopni a pénzt.” (Móricz Zsigmond) || a. <Személyt> úgy vezet v. visz ki vhonnan, hogy lehetőleg senki se tudjon róla. Kilopta a kastélyból a leányt. || b.* (ritka) Kilopja magát vhova: kilopakodik. || c. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Személy v. vmely körülmény, érzés lelkierőt, belső tulajdonságot> váratlanul, hirtelen megbénít. Babonás félelme minden férfierőt kilopott szívéből. (Jókai Mór)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. (ritka) Tilos úton, lopva kint levő helyre, kül. külföldre visz vmit. A második világháború alatt sok tőkés lopta ki a vagyonát Svájcba.
3. (átvitt értelemben, ritka) <Irodalmi v. zenei műből bizonyos rész(eke)t> kiemel, és saját alkotásaként tüntet fel v. tesz közzé. Egész fejezeteket lopott ki külföldi regényekből. Itt küldöm nagysádnak Horácot, Virgilt …, melyekben megjelöltem azon helyeket, amiket ő kilopott. (Arany László–Molière-fordítás)
Szólás(ok): ld. szem, tehén.
kilopás; kilopat; kilopható; kilopó; kilopott.
