kilök
kilök ige
1. tárgyas Vkit, vmit lökéssel kint levő helyre juttat; kidob, kihajít. Az erjedő must kilökte a dugót. Kilökték a robogó vonatból. Tollkésemet kilöktem az ablakon. (Kazinczy Ferenc) Kilöktem a gépből egy fő csavart, Mely összetartá. (Madách Imre) Kilökte az ajtón s még utána sziszegett: Büdös dög, ide többé be ne tedd a lábad. (Nagy Lajos) || a. tárgyas Mint értéktelent, használhatatlant, a szemétre v. a házon kívül levő helyre lök vmit. Kilöki a felesleges ócska holmikat. || b. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Vkit, vmit feleslegesnek v. nem megfelelőnek, nem használhatónak ítél, s ezért kihagy. Kilökték a cikkét a lapból. Kilökték a csapatból. || c. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Kilök magából vmit: kiveti magából. Kilöki magából a belekerült idegen anyagot. Futottam árván, mint a hullócsillag, Melyet magából kilökött az ég. (Petőfi Sándor)
2. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Durván kiutasít vkit. Kilökte a tolakodó ügynököt.
3. tárgyas (átvitt értelemben, 1945 előtt, bizalmas) <Munkahelyéről, állásából> felmondás nélkül, azonnal elbocsát, kitesz vkit. Kilök vkit az utcára: úgy tesz ki vkit az állásából, hogy kenyér nélkül marad, nyomorba jut. Régi embere már a vármegyének, haszontalan ügyefogyott ember, de hát csak nem lehet kilökni az utcára. (Jókai Mór) Kilökhetnek akármék [= akármelyik] nap! Rám áskálódik az egész világ! (Móricz Zsigmond)
4. tárgyatlan (argóban) Kilök vkivel: vkit alaposan rászed, durván becsap, elbánik, kibabrál vkivel. Jól kilökött velem.
Szólás(ok): ld. ebrúdon.
kilökés; kilöket; kilökhető; kilökő; kilökött.
